SCHOPENHAUER
ÉLETBÖLCSESÉG
A TANULMÁNYOK III.SOROZATA
SCHOPENHAUER
AFORIZMÁK
FORDÍTOTTA
KELEN FERENCDr.
BUDAPEST,1925
A PANTHEON IRODALMIINTÉZET R.-T. KIADÁSA
A boldogság nem könnyű dolog: nehéz azt megtalálniönmagunkban, másutt pedig lehetetlen.
CHAMFORT.
Globus,Budapest
Az életbölcseség fogalmát itt a szóban magában benne rejlőértelemben használom. Értem pedig rajta az élet lehető kellemesséés boldoggá formálásának a művészetét, a boldog életre valóútmutatást. Oly életre, mely hideg és érett megfontolás mellett iskívánatosabb a nemlétnél, amelyhez önmagáért, nem csupán a haláltólvaló féltünkben ragaszkodunk és melyet ezért végnélkül tartónakszeretnénk látni. Hogy az emberi élet egy ilyen lét fogalmánakmegfelel-e, vagy egyáltalán megfelelhet-e, oly kérdés, amelyre azén filozófiám tudvalevően nemmel felel, holott az életboldogságfogalma igenlő választ tételez fel. Ez pedig az emberrelveleszületett tévedésből fakad, amint főművemben (2. kötet, 49.fej.) gáncsolva kimutattam.
Hogy e gondolatokat mindazonáltal kifejthessem, teljesen elkellett távoznom attól a magasabb, metafizikai-erkölcsiállásponttól, amelyhez filozófiám lényege elvezet. Az itt következőfejtegetés ezért is bizonyos megalkuváson alapszik, amennyiben aközönséges, tapasztalati állásponton marad és ennek tévedésétosztja. Értéke is csupán feltételes, mert -6- maga azéletboldogság szava is merő szépítgetés. Teljességre sem tartszámot, részben a tárgy kimerithetetlen voltánál fogva, részben,mert különben a másoktól már elmondottakat kellene ismételnem.
Aforizmáimmal hasonló célra törekszik Cardanusnakolvasásra nagyon érdemes könyve: de utilitate ex adversis capienda(a sorscsapásokból merített hasznos tanulságokról), mellyel az ittelőadottakat ki lehet egészíteni. Aristoteles Rhetorikája I.könyvének 5. fejezetébe szintén beleszőtt egy vázlatoseudaimonologiát, mely azonban túlságos józannak sikerült.
Előzőimet nem használtam fel, mert a kompilálás nem kenyerem.Annál kevésbé tehetem ezt, mert különben oda lett volna a felfogásegysége, ami az efajta műveknek a lelke.
Általában természetesen minden idők bölcsei mindenkor ugyan azthirdették, a balgák pedig, azaz minden idők mérhetetlen többsége,mindenkor ugyanazt cselekedték, vagyis annak az ellenkezőjét, ésebben marad a dolog továbbra is. Jól mondja Voltaire: „Ezt avilágot oly balgának és gonosznak fogjuk itt hagyni távozásunkkor,amilyennek beléptünkkor találtuk“.
Aristoteles (Ethica Nicom. I. 8.) az emberi élet javait háromosztályba sorozza: a külsőkre, a lélek és a test javaira. Ebbőlcsupán a hármas számot tartom meg, midőn a halandók sorsánakkülönbözését