Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 335. oldalontalálható.
MAGYARREGÉNYIRÓK
KÉPESKIADÁSA
Szerkeszti ésbevezetésekkel ellátja
MIKSZÁTH KÁLMÁN
18. KÖTET
A RAJONGÓK
Irta
BÁRÓ KEMÉNYZSIGMOND
II.
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet éskönyvnyomda
1904
A RAJONGÓK
REGÉNY
IRTA
BÁRÓ KEMÉNYZSIGMOND
MÁSODIK KÖTET
R. HIRSCH NELLIRAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet éskönyvnyomda
1904
Minden jog fentartva.
Franklin-Társulatnyomdája.
HARMADIK RÉSZ.
I.
Különös álom volt, valóban különös és rendkívüli!
Klára, midőn fölnyitá szemeit, nem látott csatlósokat villogócsákányokkal, nem látott gőgös főurat megvető tekintettel, de halláa légben e szót: kém, suttogva, sivítva a démonok nevetésével, azangyalok sóhajával vegyülve. A hallgatag est a néma éjnek akartaátadni az átkos szót, és visszhangozá az egész láthatár, hogy sohafeledve ne legyen.
Szegény Klára!…
Elemér emelte föl a hideg földről, s tartá karjaiban.
A halvány nő körültekintett… keresett valakit, s nem találtreá.
Ki fejti meg e csodálatos eltűnést?
S ime vele egy idegen van, egészen ismeretlen arczú, s az arczonazon részvéttel és fájdalommal, melyet régi barátainknálkeresünk.
De mi történt? Mi vetett véget a fenyegető helyzetnek a férj ésa fegyveres kiséret közt?
Talán vért ontottak?
Nagy ég! könyörülő Isten! mi történt?
Nehezen találta meg Klára a szót, s oly fuldoklóan mondá ki.-6-
– Hol van… ő?
– A Miklós-kapu felé ment, válaszolá Elemér, s úgy hiszem, márszállásán lehet.
Klára fölemelte fejét, s az ifjú a halvány holdvilág mellett isészrevevé, hogy a bánat és szépség vonalait küzdő benyomásokrezgetik, s hogy a két könnyező szem olyat kérdez, mit az ajk nemtud,