MÓRICZZSIGMOND
EGYFELVONÁSOSAI
I.
MÁSODIK KIADÁS
NYUGAT
IRODALMI ÉS NYOMDAIRÉSZVÉNYTÁRSASÁG
1913
SZINHÁZAKRA NÉZVE KÉZIRAT.
A SOKSZOROSITÁS, FORDITÁS JOGA FENNTARTVA.
A Nyugat nyomdájaBudapest, IX, Lónyay-utca 18
VIGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN -6-
-7-
(Parasztszoba. Fehér falak, egy ágy, egy sifon,asztal, négy szék, karos lóca, láda; minden butor vadonat új, mosthozták a vásárról. A falon tükör lóg és két új szent kép, rosszszinnyomat.)
(Feri jön, maga után huzza Marit. A szoba egészensötét, Feri egy istálló lámpást hoz.)
MARI.
(Pusmogva, motyogva, dühösen morog.) A fene egye meg amarháját!
FERI.
Mi!
MARI.
Az Isten döglessze meg azt a marha eszit.
FERI.
Na, itt már nem érnek utól a lakodalmasok! Nem is gondolja anásznép, hogy hova szaladtunk. Gyujtsd meg a lámpát. (Ő magagyujtja meg.)
MARI.
(Mind a ketten paraszt lakodalmi ruhában vannak. A Mari fejénolcsó menyasszonyi fátyol, csinált mirtussal. Fehér ruhában van,amelyen -10- nagy sárfoltok látszanak. Kétségbeesvenézi, mi történt a ruhájával, simítgatja magát.) Mikor egy koronátfizettem minden méterért! A csipke is mind lemállott rulla!(Felemeli csomóba fogva a sok szoknyája alját, hogy a lábszára islátszik.) Hét krajcár vót réfje! Hééét garajcááár! Hogy az Istenvegye el az eszedet! Te!
FERI.
Ne acsarkodj má, hanem gyere… (Int az ágyra.)
MARI.
Kellett nekem, mikor legjobban táncolhattam volna! Oszt e csakmegfog, ez a marha, oszt elvisz a lakodalmombul!
FERI.
Há persze, hogy el. Mikor én mán nagyon szeretnék szeretni.
MARI.
Csak úgy elszöktet, oszt visz árkon-bokron, fuss bolond! Hogy azIsten…
FERI.
Szóltam, hogy ugorgy az árkon! montam én, hogy ess bele nyakig?Úgy beledül, mint egy zsák.
MARI.
Segíthettél volna. (Leveti a szoknyáját s nagy gondosanfelakasztja a falon a fogasra. Azután az alsó szoknyát is leveti,mert az is vizes. Azt is felakasztja. Még vagy öt szoknyát levet,mert mind vizes. Mindet sorba akasztja -11- a fogasra,hogy megtelik vele minden fog,