Vasárnapi Könyv
Kiadja az Országos Közművelődési Tanács
1914. Első félév 15. füzet
Az acetilén
A legtöbb nagy felfedezést, mely az emberek boldogulásátelőresegítette, a véletlennek köszönhetjük. Egyes tudósok, akikazon fáradnak, hogy a tudomány ismeretlen kérdéseit megfejtsék,munkaközben gyakran egészen véletlenül sokkal értékesebbfelfedezést tesznek, mint amire törekedtek.
Ez történt Dévi angol tudóssal (nevét angolosan így írják: Davy),mikor 1806-ban borkőből és szénből erős felmelegítéssel a»kálium« nevű, igen könnyű és puha fémet akarta nyerni. Ehelyettugyanis barnásszürke ismeretlen tömeget kapott, melyből, ha vízjutott hozzá, fokhagyma-szagú gáz áradt ki. Ezt a gázt meg islehetett gyujtani és akkor erősen kormozó, világító lánggalégett, felfedezője azonban még csak nem is sejtette, hogyvalamikor világításra fogják felhasználni. Az a barna tömeg,melyből a víz a könnyen meggyulladó gázt kiválasztotta, szén éskálium vegyüléke volt és a tudományban kálium-karbid-nak neveztékel. A belőle kiáradó gáznak acetilén a neve és nem más, mint szénés hidrogén-gáz vegyüléke. Később másoknak is sikerült acetiléntkészíteni, még pedig nemcsak a kálium-karbidból, hanem másanyagokból is. Most leginkább a kalcium-fémnek és szénnek avegyülékéből: a kalcium-karbidból (mész-karbidnak is mondják)gyártják és világítanak vele.
A mész-karbidot 1862 óta ismerjük, de akkor még igen nehezen éscsak nagy költséggel tudták elkészíteni. Éppen azért az acetiléntakkor világításra nem lehetett használni. Mint minden anyagnak, amész-karbidnak is csak akkor lehetett az iparban hasznát venni,mikor kitalálták, hogyan lehet könnyen és olcsón nagy tömegbengyártani. Ez egy hírneves francia vegyésznek, Moaszannak(franciául így írják: Moissan) érdeme, aki Párisban olyan tűzállókemencét épített, melyben igen erős villamosárammal tudta ameszet a szénnel összeolvasztani. A kemencében a villamosáram3—4 ezer fokos óriási hőséget fejlesztett és ebben olyananyagokat is össze lehetett olvasztani, amilyeneket azelőttsemmiféleképen sem sikerült egyesíteni. Igy a tiszta szénből ésmészből ezután már könnyűvolt akármilyen nagy mennyiségben mész-karbidot gyártani. Deeleinte még így is drága volt az acetilén, mert Moaszan amész-karbid készítésére cukorból égetett szenet és márványthasznált, ami mindkettő drága portéka. Ő maga nem gondolt arra,hogy az acetilént az iparban értékesítse, azért nem igyekezettolcsóbbá tenni. Nem sok idő telt el Moaszannak avillamoskemencében végzett kísérletei, próbálgatásai után, mikoregy amerikai aluminium-gyáros (Wilson) kezdte meg a mész-karbidgyártását.
Moissan francia vegyész találta fel, hogyan leheta mész-karbidot olcsón és nagy tömegben gyártani.
Wilson egészen véletlenül ismerte meg ezt a hasznos anyagot.Egyszer ugyanis aluminium-gyártás közben véletlenül egy nagykarbidtuskót kapott, melyet nem ismert és mint értéktelen tömegetfélrelökött. De valahogyan víz jutott hozzá és akkor megcsaptaorrát a kiáradó gáz kellemetlen fokhagyma-szaga. Most márkíváncsi volt, mi lehet az a haszontalannak vélt tömeg, utánajártés mikor megtudta, hogy a belőle kiszálló gáz meggyujtva erősfényt áraszt, elhatározta, hogy készítésére gyárat alapít. AWilson Aluminium Társaság csakhamar fel is építette Sprayban(Amerika) az első karbidgyárat, mely 1895 tavaszán megkezdte agyártást.
Moaszan kipróbálta, hogy ha 7 deka cukorszenet 12 deka,