SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK.
MÁSODIK KÖTET.
SAJÓVÖLGYI
EREDETI
NÉPMESÉK.
ÖSSZEGYÜJTÖTTE
MERÉNYILÁSZLÓ.
MÁSODIK KÖTET.
PEST, 1862.
KIADJA HECKENASTGUSZTÁV.
Pest, 1862.Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.
SZÉP MIKLÓS.
Volt egyszer a világon egy szegény ember s, ennek egy olyangyönyörves fiacskája, hogy ki se látom mondani; Miklósnak hitták afiut, de szépségeért „Szép Miklós“ volt a titulája. De hogy is ne!aranyfog a szájában, egyenes sugár termete pedig mint a nádszál,ugy inogott.
Mikor a fiu ép 18 éves volt, se több, se kevesebb, kiment arétre kaszálgatni.
Csak kaszálgat, csak kaszálgat, egyszer, mint a kilőtt nyil, egyfehér pelikán madár repül feléje, szájában hozván egy violaszinüpecsétes levelet, melyet Szép Miklós lába előtt leejtett. A legényfölveszi a levelet s olvassa, hogy mi van kivülről ráirva aranyosbetükkel: „Ezen levelem felbontását ajánlom Szép Miklósnak, illőtisztelettel“. Ez nekem van küldve, gondolta magában, vajjon kiirhatta, mikor távoli ismerősöm senki sincsen. S ezzel Szép-4-Miklós feltöri a violaszinü pecsétes levelet s ezt olvasta kibelőle:
„Szivem szép szerelme, hires Szép Miklós! Csillaghozta hiredhallottam. Minekutána pedig szánandó özvegyi állapotban vagyok:keress föl engemet szép Tündérországban. Hogy merre jőjj, csak arratarts, szivem szive, a merre ez a fehér pelikán madár repül“.
A levél alá pedig ez volt irva aranyos betükkel: „TündérszépIlona.“
Hogy Szép Miklós elolvasta a levelet, csak a fehér pelikánrepülését nézte. S mikor megjegyezte az utját toronyirányába,kaszát-kapát elhajitott, hazaszaladt s felnevelő apjától, szülőanyjától keserves könyhullatások között elbucsúzott s elindultország-világszerte szép Tündérország fölkeresésére.
Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengerenis túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kiskurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen egész háromálló esztendeig, kőütötte, rögtörte, tövisszúrta lábbal; mert asarujának már se talpa, se sarka, se feje nem volt, csupán csak aszára maradt meg a lábán; a ruháját pedig annyira elnyűtte, hogyabba aranyért -5- se lehetett volna egy garas ára sótbelekötni; csupa ringy-rongy volt s ekkor ugy nézett ki SzépMiklós, mintegy ágrólszakadt árva, kinek se apja, se anyja, csak ateste-lelke.
Ilyen rongyosan érkezett be szép Tündérországba.
Itt Tündérszép Ilona szobaleánya beszalad az asszonyához,mondván:
– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.
– Már hogy jőne még! s ezzel a királyné pofon ütötte aszobaleányt.
Bejön a másik szobaleány is, mondván:
– Fölséges királyasszony, itt jön Szép Miklós!
– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilon