Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 205. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://archive.org/details/vidkihreks00mr.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
A szerző a forditás jogát fentartja.
MÓRICZZSIGMOND:
VIDÉKI HIREK
ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK
A TÁLTOS KIADÁSA. BUDAPEST1917
A címlapot és a képeket Haranghy Jenőrajzolta.
Ebből a könyvből 200 számozott példány készültpehelykönnyű nemesebb papiron a szerző s a rajzolóművész sajátkezűaláirásával.
VIDÉKI HIREK
Elbeszélés a Nagykúnság életéből a tüzözön előttiidőkből. -8-
-9-
I.
Az ujságiró egyedül üldögélt a Veres Rákban.
A Veres Rákot azért nevezték így, mert valamikor itt volt SzélesPongrác néhai polgármesternek a kedves sörözőtanyája, s az ő becézőneve volt ez. Később aztán elfelejtették a név eredetét, hogy nem aház, hanem a vendég volt a veres rák, s az uj bérlő, hogy alapjalegyen a névnek, csunya nagy vörös rákot festetett a vendéglőhomlokzatára. Szegény Széles Pongrác polgármester utolsó emléke iselveszett ezzel, már csak az öreg fizikaprofesszor szokta elmondania név eredetét. Ugyanis nem azért hivták Széles Pongrác uramatveres ráknak, mintha veres lett volna, vagy hátrafelé vitte volna aváros ügyeit, mint a rák. Derék fekete kun ember volt és nevezeteslépéssel vitte előre a dolgát: főbiróból ő lett előszörpolgármesterré. Hanem megvolt az a szokása, hogy Pongrác estéjére,ha a föld alól is, de minden esztendőben rákot keritett. Pongrácmájusban van s ilyenkor legfajinabb a rák. Meg is szokták, hogyminden felköszöntőbe benne legyen a nevezetes rák. Történt azonban,hogy egyszer hogy, hogynem, elmaradt. Valahol elakadt a követ, mertcsalán között hordóban hozták a rákot messze földről s nélkülekellett a Pongrácot köszönteni. Volt is a szónokoknak baja, mertmind elkészült a rákászásra s mind szóvá tette, hogy nem könnyümost örvendeni, mert nincsen rák. Széles Pongrác ekkorfelkiáltott:
– Guta üsse a rákját, ne azt dikciózzátok: itt vagyok én veresrák!
Mikor ezt az ujságirónak a fizikai professzor elmesélte, ezkicsinylő gúnnyal nézett az öreg úrra s legyintett.
– Jámbor világ volt az, tanár úr, mikor efféle anekdótás eset azegész várost hipnotizálni tudta s a városban feneketlen volt asár.
A fizikaprofesszor megbántva fogott magyarázatokba, hogy nemkell azért úgy lenézni a régi világot: az emberi boldogságot nem azanyagi dolgok teljessége adja, hanem a lelki harmónia… -10-
Ez az egy valóban hiányzott az ujságirónál. Most is szokottsavanyuságával rágta britannikáját. Fanyar