Note: | Images of the original pages are available through the Google Books Library Project. See https://books.google.com/books?id=XzZIAQAAMAAJ&hl=en |
Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 207. oldalontalálható.
VIZENJÁRÓK
ÉS
KÉTKÉZI MUNKÁSOK
(Régi hajósnóta.)
IRTA
TÖMÖRKÉNYISTVÁN.
SZEGED
KIADJA ENGEL LAJOSKÖNYVNYOMDÁJA
1902.
él van, de elveszett teljesen a jég és megy lefeléa vizen a hajó. Ez egy olyan régi fajta eszköz, amilyent ma már nemcsinálnak, nem széles, de hosszu. Olyan nagyobbra nőtt csónak, melygyékénysátorral van boritva s a gyékény alatt bátran elfértizenöt-husz ember. Ül mindenki azon, amin lehet. Kivül pedig áll akormányos és széles rudlapátjával igazitja a menést. Elől azonbanhosszu rud van. Ez arra használatos, hogy mikor jön a hajó fölfelé,erre van vetve a kötél, amelynél fogva a partról huzzák.
Mert ez voltaképen kereskedelmi bárka, mely hetenkint többszörmegteszi a maga vizi utját a falu meg a város között. Jó messze vanlent a falu s mikor a hajó elindul, kötélen jön föl. Benne csak akormányos áll, vagy elvétve olyan utas, aki nem birja agyalogolást. A többi nép, aki a hajón utazik, kint van a parton éshuzza fölfelé. Lassu munka és sok bajjal jár, de lám, megy mégis,ugy lehet, évszázadok óta. Különben nem tudni, mióta, de bizonyos,hogy ezt a hajót nem a mostani király alatt csinálták.
A város alá érve, a hajó kiköt a parton s megy mindenki a dolgaután. Ki a piaczra, ki a boltba, ki a katonafiát keresni. Igy van ahajó vagy délig vizszélben egyformán s mindössze az a változásrajta, hogy a bor