E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akartaőket. Én el szoktam pusztítani a verseimet fogyó életem növőlázában, mély viharzásokon és poklok tüzében. Ennek a néhányversnek megkegyelmeztem. Engedtem őket életre jönni s átnyújtomőket Léda asszonynak.-8- -9-
Góg és Magóg fia vagyokén, Hiába döngetek kaput,falat S mégis megkérdtemtőletek: Szabad-e sírni a Kárpátokalatt?
Verecke híres útján jöttemén, Fülembe még ősmagyar dalrivall, Szabad-e Dévénynélbetörnöm Új időknek újdalaival?
Fülembe forró ólmotöntsetek Legyek az új, az énekesVazul, Ne halljam az élet újdalait, Tiporjatok reám durván,gazul.
De addig sírva, kínban, mit sevárva Mégis csak száll új szárnyakona dal S ha elátkozza százszorPusztaszer, Mégis győztes, mégis újés magyar.