Ki látott engem?

VERSEK

NYUGAT

IRODALMI ÉS NYOMDAIRÉSZVÉNYTÁRSASÁG

1914

A Nyugat nyomdájaBudapest, IX., Lónyay-utca 18. szám

Ignotusnak, az én fejedelmi Ignotusomnak küldöm és adom ezt akönyvet. Neki, aki talán már régen lát és meglát engem.

Volt nálamnál márharagosabb Élet?
Sharagudtam-e vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajjon nem szentharang verője?
Vagyokcsakugyan dühök keverője?

Kit mutatok s mit kutatószemeknek?
Nem csalom-eazokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknekmondom?
Méltán gerjesztharagot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piroskáprázat?
S azok forrók, kikközelemben fáznak?

Bolond tüzem alágyujt-eszíveknek?
Szeretnek-e, kikszerelmet lihegnek?

Csókos szám miért törszitokba rögtön?
Nemtenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életetélet-morzsák?
Érdemlem-eszánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegenmegértni?
Szabad közönnyelelőlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki láttavalóját?
Ki lát, szívem, sebesés örök jóság?

Istenülő vágyaimba kilátott?
Oh, vak szívű, hidegszemű barátok.

A KÉNYSZERŰSÉG FÁJA

Hatvany Lajosnak, akit bármikor, bárhogyan is a régibarátságommal szeretek s fogok szeretni.

Kedves jó Földesi Gyulámnak, az Ady-versekpoéta-adminisztrátorának.

...