A tartalomjegyzék a 144. oldalon található.
REGÉNY
IRTA
BIRÓ LAJOS
HARMADIK KIADÁS
BUDAPEST, 1922
SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA
Fentartunk minden jogot, a forditásétis.
Copyright by Singer & Wolfner, Budapest1922.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
Félkilenc volt. Magda fölállott a reggeliző asztaltól és lementa kertbe. Az asztal végén Fein úr, a nevelő szintén mozgolódnikezdett, kihúzta a sovány derekát és elszánt pillantásokkalbuzdította a két fiut a megmozdulásra. A két fiu azonban vidámanbeszélgetett a nagyapjával. Az öreg Markó tréfált velük, anagyanyjuk pedig hallgatva és mosolyogva nézte őket. Az ebédlőajtaja ekkor kinyílott és bejöttek Kádárék. Kádár Sándor és afelesége.
– Jó reggelt, álomszuszékok, – kiáltotta jókedvűen az öregMarkó, – ma ugyancsak kialudtátok magatokat.
A két fiu fölugrott, megölelték és megcsókolták az anyjukat,azután az apjukat. Az anyjuk visszacsókolta és mosolyogvaszorította magához őket; az apjuk szótlanul és komolyan simogattameg a fejüket, azután halkan mondta:
– Most menjetek tanulni, fiuk.
Fein úr az asztal végén fölpattant és szemrehányó pillantássalvárta a két fiut. A két fiu engedelmesen -4- indultfeléje, azután együtt kimentek az ebédlőből és elindultak atanulószoba felé.
Kádárék leültek a reggeliző-asztalhoz. Az öreg Markóelkomolyodva, vizsgálódva nézegette őket. Az asszony lesütöttszemmel töltött kávét, a férje összeszorított szájjal és borústekintettel nézte a mozdulatait.
– Hát mi az? – kérdezte végre türelmetlenül és aggódva azöreg.
Kádár fölnézett és boszankodva, panaszosan és keserüenmondta:
– Ilona megint egész éjjel nem aludt. Éjféltájban fölébredtem ésakkor láttam, hogy ül az ablaknál és néz ki a kertbe. Azután hatóráig nem is tudott elaludni.
Az asszony zavarodottan és szégyenkezve mosolygott,félrehajtotta fejét, mint egy gyerek, akit meg akarnak büntetni ésbocsánatot kérő mozdulattal fordult az apja felé.
– De nemcsak ennyi van, – mondta Kádár panaszosan, – hanem aztis bevallotta nekem, hogy egy hete nem alszik már rendesen.Állandóan szívdobogása van… Nézzetek rá…
Az asszony elpirult. Finom, barna fejét mélyen lehajtotta atányérjára, a szeme lassan megtelt könnyel.
– Nézzetek rá, – mondta Kádár, – most tudhatjátok, mitől beesetta szeme és miért van már megint az a szenvedő vonás a szájakörül.
Az asszony könyörögve nézett föl a férjére. -5-
– Sándor! – mondta halkan és könyörögve.
– Nem, mondta Kádár türelmetlenül, – én nem hallgatok most már.Őrültség, amit mi csinálunk. A tanár már áprilisban megmondta, hogyez az alföldi levegő méreg neked és erre ahelyett, hogy Nauheimbamennél, vagy legalább is hegyvidékre mennél, itt vagy még juniuselején is a hevesi homokban és szívod be a Sárga-puszta porát.Őrültség. Én nem tudom, hogy egyezhettem bele, hogy ezt az utazástszeptemberig halasszuk.
– Mert én csak veled akartam elmenni, – mon